A könyv bemutatása

„Reakciós vagyok, de olyan reakciós, akinek nézeteitől még az anarchisták is elborzadnának” – vallotta Albert Caraco (1919–1971), a keresztény morál, egyúttal a felvilágosodás értékeinek szélsőséges tagadója. A francia nyelven alkotó Caraco, akit egyetlen nemzet sem mondhat magáénak, Konstantinápolyban született, szefárd zsidó szülők egyetlen gyermekeként; tanulmányait Prágában, Berlinben, Bécsben és Párizsban végezte. A nácizmus elől Dél-Amerikába menekülő család 1946-ban visszatért Európába, ami a korábban vallásos ihletésű művekkel kísérletező Caraco ember- és világképét radikálisan megváltoztatta. A holokauszt pusztításával szembesülve ugyanis leszámolt a humanizmussal: rögeszméjévé vált az emberi faj csődje, a világ kárhozatra ítéltsége, olyannyira, hogy katolizálását megbánva, mint modern gnosztikus, az élet létjogosultságát is kétségbe vonta.

Caraco, családja vagyonának köszönhetően, sohasem dolgozott, emberi kapcsolatai leszámítva néhány prostituáltat – alig-alig voltak: teljes magányban, saját szavaival "civil szerzetesként" élt, megszállottan írva az önéletrajzi esszé és a filozófiai pamflet elemeit ötvöző műveit. Posztumusz megjelent könyve, A káosz breviáriuma munkássága kvintesszenciája: a modernitás, a technikai civilizáció és a tömegtársadalom engesztelhetetlen ellenségeként mindent pártol, ami bomlasztja a fennálló erkölcsöket, a vallásokkal, ideológiákkal és a hatalommal szemben érzett gyűlöletét mégis a "barbárok" megvetésével, kíméletlen elitizmussal egyesíti. Ahogy Nietzsche is kétféle nihilizmust különböztetett meg, úgy rendpárti provokátorként Caraco is kétféle káoszról beszél: arról, amelyikben élünk, s amelyet "rendnek" nevezünk, és arról a kozmikus katasztrófáról, amely ez előbbit elsöpörve elhozza majd a – fogalmaink szerint – legkegyetlenebb világot.

Botrányos következtetései – mivel az emberről szerzett tapasztalatokból születtek – embertelenek. Ő reménykedett mindabban, amitől mi rettegünk, így szembesítve minket hagyományaink és utópiáink emberellenességével, vagyis hogy antropológiailag vagyunk képtelenek magasztos eszményeink mentén alakítani az életünket. Egyedül emberhez méltó magatartásnak a halállal való szembenézést tartotta, ezért – ígéretéhez híven – az apja halála utáni napon felakasztotta magát. Caraco nemcsak kora prófétájának tekintette magát, hanem – akárcsak Cioran, akihez leggyakrabban hasonlítják – a klasszikus francia stílus örökösének is, írásait ezért egyszerre jellemzi az apokaliptikus látásmódból eredő indulat, valamint a metsző tisztánlátás.

 

     
  Vissza a vásárláshoz